A szeretet és a hagyomány jegyében – közös nőszövetségi alkalom Kalotaszegen

A kalotaszegi népművészet gazdag jelképrendszere, az ősi motívumok üzenete és a keresztyén szeretet állt annak a közös nőszövetségi alkalomnak a középpontjában, amelyet a Kalotadámos–Jákótelki és a Magyargyerőmonostori Református Egyházközség szervezett. A találkozó lehetőséget teremtett a lelki elmélyülésre, a közösségépítésre és a kalotaszegi kulturális örökség értékeinek megismerésére. Az együttlét kezdetén Hover Judit köszöntötte a megjelenteket, majd Hover Zsolt lelkipásztor hirdette Isten igéjét az 1Kor 16,14 alapján: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” Az igehirdetés arra irányította a figyelmet, hogy a szeretet nem egyszerűen egy újabb feladat a mindennapi kötelességek sorában, hanem az a lelkület, amelynek minden cselekedetünket át kell hatnia. A kötelességből, megszokásból vagy kényszerből végzett munka és a szeretetből fakadó szolgálat közötti különbséget hétköznapi, olykor humoros példák világították meg. Az apostoli intés arra emlékeztetett, hogy a családban, a gyülekezetben és az emberi kapcsolatainkban nem csupán az számít, mit teszünk, hanem az is, milyen lélekkel tesszük. Az igehirdetést követően Sinkó Kalló Katalin tartott vetített képes előadást a kalotaszegi népművészet motívumvilágáról és annak szimbolikus jelentéseiről. Mint elhangzott, a kalotaszegi embert mindig is erős díszítőkedv jellemezte: nemcsak ünnepi viseletét és lakását, hanem hétköznapi használati tárgyait, szerszámait és kapuit is gazdagon díszítette. Ezek a motívumok azonban nem pusztán esztétikai célt szolgáltak, hanem gyakran szakrális, oltalmazó vagy a termékenységhez és bőséghez kapcsolódó jelentést is hordoztak. Az előadó részletesen beszélt a népművészet őrző-védő jelképeiről, köztük a csillagról, a szarvról és a kígyóról. Utóbbi a régi népi hiedelemvilágban nem feltétlenül negatív jelentéssel bírt: a házikígyót például az otthon oltalmazójának is tekintették. A csillag szimbolikája a népdalok világában is tovább él, amint azt a jól ismert sorok is érzékeltetik: „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, a szegény legénynek utat mutassatok.” Szó esett a tulipánról is, amelyet gyakran a nőiség jelképeként értelmeznek, Kabay Lizett kutatásai azonban a szarvmotívummal való kapcsolatára is felhívják a figyelmet. Az életfa, a nap és a csillagok ugyancsak visszatérő elemei a kalotaszegi díszítőművészetnek, amelyekhez az áldás, az élet, a bőség és az oltalom képzetei kapcsolódnak. Különösen érdekes volt a népviselet szimbolikájának bemutatása. Az előadásban ismertetett hagyományos hiedelmek szerint a férfi és női princípium a naphoz, illetve a földhöz kapcsolódik, s ebben az értelmezési keretben a harang alakú, bő szoknya és annak díszítései is sajátos jelentést nyernek. A faragott tárgyak motívumai között szintén számos oltalmazó jelképet találunk. A forgórózsás motívumot az előadó a világegyetem körforgásának szimbólumaként mutatta be, más kultúrák hasonló képzeteivel is párhuzamot vonva. Érdekességként elhangzott, hogy a hagyományos kalotaszegi varrottasokon a madárábrázolás viszonylag ritka, többnyire kis méretű, és a lélek jelképeként is értelmezhető, míg az emberalak ábrázolása nem jellemző erre a motívumvilágra. Az előadást követően a résztvevők egy kisebb, Gyarmathy Zsigáné munkásságát bemutató kiállítást is megtekinthettek, felidézve annak az asszonynak az örökségét, aki jelentős szerepet játszott a kalotaszegi népművészet megőrzésében és népszerűsítésében. A találkozó szeretetvendégséggel és kötetlen beszélgetéssel zárult. Az együttlét szép példája volt annak, miként találkozhat egy közösségi alkalmon a hit, a szeretet és az elődöktől örökölt kulturális hagyomány. A résztvevők nemcsak új ismeretekkel gazdagodhattak, hanem annak felismerésével is, hogy a múlt értékeinek megőrzése és továbbadása a jelen nemzedékének közös felelőssége.