„Mit nem veszünk észre?” – hitről, gyermeknevelésről és egymás terhének hordozásáról szólt a nőszövetségi találkozó

Megtelt a vasárnap délután a magyarlónai református templom a Kalotaszegi Református Egyházmegye Nőszövetségének tavaszi találkozóján. A gyermeknevelés témáját körüljáró alkalomra számos gyülekezetből érkeztek asszonyok, édesanyák, nagymamák és lelkipásztorok, hogy közösen gondolkodjanak hitről, felelősségről és a gyermekek lelki jóllétéről.

A találkozó mottója – „Gyermeknevelés hitben, felelősséggel” – végigkísérte az egész délutánt. Az esemény egyszerre volt lelki alkalom, közösségi ünnep és őszinte beszélgetés mindarról, amit sokszor nem veszünk észre a gyermekek életében.

„El nem feledkezem rólad”

Az istentiszteleten Bokor-Imreh Blanka esperesi segédlelkész Ézsaiás könyvéből hirdette az igét:

„Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged…” (Ézs 49,14–16).

Prédikációjában az anyai szeretet és Isten szeretetének kapcsolatáról beszélt. Rámutatott: az emberi szeretet olykor elfáradhat vagy kudarcot vallhat, de Isten szeretete akkor is megmarad.

Az igehirdetés felidézte Izrael népének bizonytalanságát és félelmét az újjáépítés idején. A választott nép úgy érezte, Isten elhagyta őt, mégis azt az üzenetet kapta: nincs elfeledve.

Különösen erős képként hangzott el Ézsaiás hasonlata arról, hogy Isten tenyerébe véste az övéit. A kéz mindig szem előtt van – bármit teszünk –, ahogyan az ember is állandóan Isten előtt van. A prédikáció Krisztus feltámadás utáni sebhelyeire is utalt: a tanítványoknak megmutatott sebek a megmaradó szeretet jelei.

Az igehirdetés végén személyes, csendes gondolatként hangzott el: sokszor a legtöbb, amit gyermekeinkért és unokáinkért tehetünk, az összetett kéz – az imádság.

Közösségben gondolkodni a gyermeknevelésről

Felházi Klára lelkipásztor a gyermekek évének jegyében köszöntötte a jelenlévőket. Igei bevezetőjében hangsúlyozta: Isten a gyermeknevelés kérdésében sem hagyja magára az embert.

Lukács Endre esperes Lukács evangéliumából idézett, kiemelve azokat az asszonyokat, akik Jézus körül szolgáltak és támogatták őt.

– Az egyházban ma is szükség van az asszonyok támogatására – fogalmazott.

A résztvevő közösségek számbavételét Hover Judit vezette, megjegyezve: a számbavétel nem számonkérés, hanem annak öröme, hogy ennyien együtt lehetnek.

A délután egyik megható pillanata volt a nőszövetségi zászló átadása. Az alkalomra készített szalagra ez az ige került:

„Mindenre van erőm a Krisztusban.”

Az ünnepi hangulatot a vegyeskar szolgálata tette teljessé.

A gyermek jólléte nemcsak anyagi kérdés

A találkozó központi előadását dr. Roth Mária pszichológus és Kupa Melinda pszichológus-logopédus tartotta.

Dr. Roth Mária előadását azzal a kérdéssel kezdte: vajon emlékszünk-e arra, mitől éreztük jól magunkat gyermekkorunkban?

A hallgatóság soraiból sorra érkeztek a válaszok: egy dicséret, egy biztatás, a szeretet, a figyelem vagy az, amikor egy felnőtt hitt bennük. Az előadó szerint ezek az élmények később is meghatározzák, hogyan fordulunk saját gyermekeink felé.

Beszélt a „jólét” és a „jóllét” közötti különbségről is. Míg az előbbi az anyagi és életkörülménybeli biztonságot jelenti, az utóbbihoz szeretet, elfogadás és érzelmi biztonság szükséges.

Az előadás kitért a gyermekjogok történetére és a gyermekbántalmazás különböző formáira is. Elhangzott: az erőszak nemcsak fizikai lehet, hanem érzelmi vagy digitális formában is jelen van.

Egy kutatás kapcsán dr. Roth Mária arról beszélt, hogy a testi fenyítés hosszú távon nem bizonyul hatékonyabbnak a magyarázattal és következetességgel történő nevelésnél, mégis sok családban tovább él ez a minta.

– A tekintély fontos, de nem szükséges testi fenyítéssel megvalósítani – hangsúlyozta.

Az előadó különböző szülőtípusokat is bemutatott: az engedékeny, a túlzottan szigorú, az elengedő és a szeretettel irányító szülőt. Utóbbiról úgy fogalmazott: nem kényszerít, hanem segíti a gyermeket céljai elérésében, miközben megőrzi kreativitását és önbizalmát.

„Tanulnunk kell az érzéseink nyelvét”

Kupa Melinda előadásában a családon belüli kommunikáció nehézségeiről beszélt. Tapasztalata szerint, amikor probléma adódik egy gyermekkel, a szülő gyakran önmagát hibáztatja.

Kiemelte: a nevelési elveket csak akkor lehet következetesen képviselni, ha abban a szülők, nagyszülők és a gyermeknevelésben részt vevő családtagok is egyetértenek.

Az előadó szerint ma az egyik legnagyobb gond, hogy keveset beszélünk az érzéseinkről.

– Sokszor a gyermek sem tudja megfogalmazni, mit érez valójában. Pedig ha erről többet tudnánk beszélni, hamarabb találhatnánk megoldást a problémákra – fogalmazott.

Arra is rámutatott: a gyermek és a szülő gyakran teljesen másként él meg ugyanazokat a helyzeteket. Ennek felismerése sok konfliktust oldhat fel, de ezt folyamatosan tanulni kell.

A találkozó végére a résztvevők nemcsak gondolatokkal és jegyzetekkel térhettek haza, hanem annak megerősítésével is, hogy a gyermeknevelés nem magányos feladat. Hitre, türelemre, figyelemre és közösségre egyaránt szükség van hozzá.